A CEGLÉDI VÁROSHÁZA

A 19. század második felében megindult urbanizáció eredményeképpen 1844-ben készített szabályozási térkép alapján 40 évvel később elkészült a város első építészeti szabályrendelete, amely a városias építkezés alapjait rakta le. Cegléden a városközpontot és az ide csatlakozó főbb útvonalakat jelölték ki korszerűbb kétszintes épületek építésére. A mezőváros tekintélyének jobban megfelelő új városháza építéséről a városi közgyűlés 1889. november 23-án döntött.

A testület a helyét is meghatározta: a Jászberényi út - Kossuth tér - Vasút utca által határolt területet jelölték ki. Pontosan meghatározásra került, hogy "az új épület egyemeletes lesz, melytől eltérni csak annyiban lehet, amennyiben a közgyűlési terem magassága az eltérést kívánatossá teszi". Eldöntötték, hogy "az emeleten hivatali helyiségek kapnak helyet, a földszinten pedig üzletek lesznek". Azt is kikötötték, hogy a főbejárat és a főlépcső a Kossuth tér felől legyen, a kocsibehajtók és a melléklépcsők a Jászberényi és Vasút utcai homlokzatra kerüljenek.

15 pályamű érkezett, melyekből a bírálóbizottság Márkus Ágoston és Illés Gyula budapesti építészek munkáját - kisebb módosítások előírásával - tartotta a legjobbnak.

Végülis 1893-ban készült az egyemeletes középrizalitos - felette kétsíkú tetővel - legömbölyített, kis kupolával fedett, kiemelt sarkokkal kiképzett impozáns építmény: az eklektikus városháza.

A főbejáraton keresztül jutunk az oszlopcsarnokba (aulába), ahonnan díszlépcső vezet az emeletei garéliás díszteremhez, melyet két kisebb tanácskozó terem fog közre.

A városházát 1993-ban a centenárium alkalmából felújították, 1995-ben pedig esti díszkivilágítást kapott.